Aháb és Jezábel - A felemás iga

Alapige: 1Kir 19:1-2 Lekció: 1Kir 21:1-16

{audio}files/istentiszteletek/2011/2011-06-19.mp3{/audio}

 

Dr. Boross Géza a gyakorlati teológia volt professzora időnként szállóigeként idézte „egyházi élet nincs adminisztráció nélkül.” Persze, hogy az egyházi adminisztráció mivé vált az utóbbi időkben, arról nem szeretnék bővebben beszélni, külön sajnálom azokat a kollégáimat, akiknek nincs lehetőségük hivatali munkatárssal dolgozni, ezért lelkészi munkájuk legnagyobb részét a lelkileg teljesen improduktív adminisztrációs tevékenységek töltik ki. Az adminisztrációnak persze megvan a maga szüksége, segít néha egy kicsit értékelni a történteket, a folyamatokat.

A házassági anyakönyvben pl. feljegyezzük azt, hogy a házasulandók milyen vallásúak. Az év végén készült jelentésbe pedig azt is be kell venni, hogy az évben megkötött házasságok között hány volt úgymond tiszta református és hány volt az ún. vegyes házasság. Vajon melyikből van több? Több évre visszamenőleg azt lehet látni, hogy mindig jóval több a vegyes házasság, mint a tiszta református. Ma már az emberek számára a házasságkötés és kapcsolatok tekintetében a felekezeti, sőt vallási hovatartozásnak már abszolút semmi jelentősége nincs.

Persze ez így csak egy külsődleges formai kérdés – de mi a helyzet lelkileg? Mi a helyzet az Istennel való kapcsolatban? Amikor már a puszta formalitások helyett lelki mélységekben nézünk.

Ma az Illés történetek kapcsán egy több szempontból érdekes házasság kapcsán fogjuk keresni Isten akaratát. Aháb és Jezábel házasságát vesszük nagyító alá. Annyiban tartozik az ő történetük Illés történetéhez, hogy komoly befolyással bírtak a próféta életére nézve, és maga a próféta is folyamatosan hatással volt rájuk. Az ő házasságuk Illés életét és szolgálatát, sőt lelkiállapotát is nagyban befolyásolta. Intés és tanítás is lesz ez abban, ahogy megéljük a házassági kapcsolatainkat – különösen abból a nézőpontból, ahogy házasfelek egyikőjének életében megjelenik Isten. Szó lesz az istentelen egységről, a felemás igáról, és arról, hogy mit tehet egy hívő ember a felemás igában.

Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!

1. Egy „jó házasság”

Keresztyén körökben a „Jezábel” név legalább olyan erőteljesen terhelt, mint Káin neve. Keresztyének nem is adják ezt a nevet gyermekeiknek – ne is adják, hiszen azt jelenti: Baal felemelt. Az istentelenség, sőt az Isten népének megrontása kapcsolódik az ő nevéhez. A Jelenések könyvében is megjelenik jelképesen ez a név, mint az Isten gyermekeit paráznaságra csábító gonosz próféta. A tiatirai gyülekezetnek szóló levélben azt üzeni Jézus:

De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. (Jel 2:20-21)

Izráel népe már előtte is sokat paráználkodott a Baal nevű bálvánnyal, de igazából akkor árasztotta el Isten választottjait a pogány kultusz, amikor Aháb feleségül vette ezt az asszonyt.

Ahábról azt láttuk, hogy nem egy kifejezetten lelki érdeklődésű ember, neki mindegy volt, hogy ki milyen istent imád; mivel őt nem érdekelték komolyabban a lelki dolgok, így teljesen ráhagyta Jezábelre, hogy ha neki tetszik, akkor hozza magával a Baalját és a prófétáit. Még költségvetési keretet is biztosított a számukra. (vö. 1Kir 18:19) Persze akkor még nem volt divat a vallások közötti párbeszéd, legfeljebb az agresszív véleménycsere, nem volt divat a vallás- és lelkiismeret szabadságának biztosítása, úgyhogy Jezábel ügyesen és hatékonyan elérte – lelkileg nem volt különösebben nehéz – hogy az igaz Isten tisztelete háttérbe szoruljon, és ha valaki felemelte Baallal szemben a szavát, akkor hamar megütötte a bokáját, vagy vesztette el a fejét.

Ennyit ismétlésként egy kicsit az előzményekről. De milyen Aháb és Jezábel kapcsolata? Van, aki azt hozza ki a történetből, hogy Jezábel viseli a kalapot, Aháb pedig egy gyenge ember, akit a háttérből irányít a felesége. Beszélhetnénk erről is, van is benne valamennyi igazság, de ha túlságosan erre koncentrálunk az elfedné előttünk a lényeget: mert a történetben nem az a lényegi mondanivalója, hogy milyen szörnyű az, hogy Jezábel viseli a nadrágot.

Figyeljük meg az ő kapcsolatukat. Amennyit a Bibliában olvashatunk róluk, annak alapján azt mondhatjuk: Aháb és Jezábel házassága egy „jó házasság”. Egy olyan házasság, amit egyébként sokan szeretnének.

Szeretik egymást és segítik egymást, megbeszélik a dolgaikat és a problémáikat. Amikor Aháb hazatért a Karmel-hegyről beszámolt Jezábelnek az eseményekről; amikor Jezábel látja, hogy a férje valamiért bánatos, törődik vele és segít megoldani a problémáját. Egységben vannak és egyetértenek. Úgy tűnik, hogy mindez több mint egy politikai szövetség, ez egy szerelmi házasság. Nem tudunk minden információt a kapcsolatukról, de abból amit a Biblia közöl róluk ez derül ki. Ez kérem egy jó házasság. Hánynak szeretnének ilyet, akik csak szenvednek a kapcsolataikban.

E világnak az az egyik szomorú valósága, hogy nem úgy néz ki a dolog, hogy az istenfélő emberek házassága mindig jó, az istenteleneké meg mindig rossz. Elvben így kellene működnie, de valahogy mégis máshogy alakulnak a dolgok.

Ha csak a saját gyülekezeti környezetünkben nézünk szét, vagy emlékezünk vissza arra, hány olyan házasság ment tönkre, tört szét, amelyben mindkét fél – legalábbis elvben – keresztyén volt. Hány olyan keresztyén házasságot láthatnak az ifjaink, amelyben két keresztyén ember nincs egységben, folyamatosan mennek otthon a különféle játszmák, drámák és tragédiák, amelyekben nem az a csodálatos kép ábrázolódik ki, amit Pál a korinthusi levélben elénk fest

Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten. (1Kor 11:3)

Vagy amit az efézusi levélben elénk vázol

Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte … (Ef 5:21-25)

Ahol a keresztyén feleség szenved a keresztyén férjétől, a keresztyén férj meg a keresztyén feleségétől.

Az Egyesült Államokban végeztek egy felmérést – mert ott még legalább felmérik ezt, míg Európában már nem is szempont – hogy magasabb a keresztyének közötti válások száma, mint a nemkeresztyének közötti. Amikor ezt olvastam magamban hozzátettem: lehet, hogy azért, mert a keresztyének még legalább házasodnak, de a szomorú tény ettől függetlenül megmarad.

És az ifjak azt mondják: ha ez ilyen, akkor egyáltalán nem is fontos nekem, hogy Krisztusban házasodjak, hiszen az se jobb. Hiába a Szentírás egészen világos és egyértelmű útmutatása:

Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? (2Kor 6:14-15)

Amikor párválasztásra kerül sor, ez a legutolsó szempont; annyira utolsó, hogy nem is szempont. És a legkevésbé őket hibáztathatjuk ezért. Hiszen ha ismerik is azt, amit Isten mond, de a keresztyének életét figyelve pont azt nem látják, hogy igaz, hogy egy házasság Krisztusban minden próba ellenére a béke szigete, a nehézségek között Krisztus kegyelmének felszabadító kiábrázolása, a Krisztusban való egység legbensőségesebb megélése. Akkor meg miért vennének figyelembe lelki szempontokat, amikor a kapcsolataikat alakítják ki, különösen akkor, ha látják az ahábok és jezábelek házasságait.

Mert Aháb és Jezábel házassága „jó házasság”. És a Biblia kiábrándítóan őszinte velünk: Krisztus nélkül is élhet az ember jó házasságban. És ahogy gondolkoztam eszembe jutottak még példák: Heródes és Heródiás. Nagy szerelem – két olyan házasságból kilépve, amelyben nem voltak boldogok, megtalálták egymásban a boldogító nagy szerelmet. És még ott van Anániás és Szafira, akik olyan jól egyet tudtak érteni abban, hogy úgy csinálnak, mintha az eladott földjük árát teljes egészében hitből átadnák a gyülekezetnek, de titokban mégis félretettek maguknak a föld árából.

Tudom, hogy amikor a Bibliában olvassuk, akkor ezekről a kapcsolatokról nem a jó házasság jut eszünkbe elsőre – de lássuk be: ezek az emberek egymást szerették, egyetértettek, mindent meg tudtak beszélni és egyetértésre tudtak jutni.

Ennek ellenére mégis mindenkit óvnék attól, hogy követendő példának tekintse. Éppen azért szeretném ezt kiemelni, mert amikor a saját életünkről van szó, inkább ezt tekintjük a követendő példának, mint Krisztus követését. Még jó, hogy az ilyen aháb-jezábeli „jó házasság” azért igen ritka. Tehát még mindig van az evangéliumnak a házassággal kapcsolatban is jó üzenete – de ez az üzenet ti vagytok.

Persze, hogy nem jó feszültségben élni. Persze, hogy az a jó, ha a házasfelek szeretik egymást, persze hogy az a jó, ha békesség van a kapcsolatban, ha egy nehéz kérdést meg lehet beszélni. És keresztyének között még inkább a Krisztus békességének kell kiábrázolódnia. Mert azzal együtt, hogy Aháb és Jezábel, Heródes és Heródiás, Anániás és Szafira házassága működő jó házasság – mégsem jó házasság. Mert nem az életre, hanem a halálra szeretik egymást.

Ahábot végül eltalálja egy találomra kilőtt nyíl, bárhogy szeretett volna elbújni Isten elől. Jezábelt egy felkelésben kidobták a palotából és a kutyák ették meg, Anániás és Szafira pedig a Szentlélek szentségének erejére a hazugságukat követően azonnal meghaltak. Végül egymást erősítve mentek együtt a kárhozatba. Ezért nem is lehet az ő úgymond jó házasságukat jó házasságnak tekinteni, hiszen egymás vesztét okozták.

2. Jezábel a visszahúzó

De ne csak ezt lássuk, hanem menjünk tovább egy kicsit. Mert Jezábel Aháb életében egy veszedelmes visszahúzó erővé vált.

Ahábbal kapcsolatban láttuk azt, hogy mennyire közönyös tudott lenni Isten munkája iránt. Amikor a Karmel-hegyen Isten nyilvánvalóan kinyilatkoztatta magát Ahábot ez hidegen hagyta, ő csak evett és ivott. Azután megérkezett az eső is. De mégsem hagyta Ahábot teljesen érintetlenül mindaz, ami történt. Talán a három és fél év után megérkező eső mégis gondolkodóba ejtette. Miután hazaért Samáriába elmesélt mindent Jezábelnek. Elmondta, hogy mit tett Illés és ennek következtében hogyan ölte meg a Baal prófétákat.

„Anyukám, képzeld ott volt a 450 prófétád és nem tudtak csinálni semmit, de ez az Illés teljesen egyedül volt, és még az áldozatot is leöntötte vízzel, ezután pedig imádkozott Jahvéhoz, akkor meg egy villám csapott bele az áldozatba. Olyan nagy lett ezután a népharag, hogy nem menthettem meg a prófétáidat. De most meg itt van az eső. Tudod, hogy eddig nem nagyon foglalkoztam ezekkel a vallásos dolgokkal, nekem egykutya volt, hogy Baal vagy Jahve, de azért ez elgondolkoztatott. Nem lehet, hogy mégis Jahve adja az esőt, a Baalban hinni pedig nem ér semmit?”

Úgy tűnik Ahábban egy kicsit mégis megmozdult valami. Csakhogy Jezábel gyilkos haragra gerjed és azonnal kioltja ezt a kicsi gyertyalángot. Azonnal követeket küld Illléshez és halálosan megfenyegeti. Aháb pedig hagyja magát visszarángatni a lelki sötétségbe. Nem áll a sarkára és nem mondja Jezábelnek, hogy „Asszony ez azért túlzás. Világosan láttam, hogy Illés Isten embere, Isten munkálkodott rajta keresztül, most inkább húzd meg magad! Nem engedem, hogy bántsd Isten emberét.” Semmit nem mond és semmit nem tesz. Ha egy picit is elkezdene érdeklődni a lelki dolgok iránt, Isten iránt, Jezábel azonnal ott terem és visszarángatja.

Sajnos túl sokszor látom ezt ahhoz, hogy ne beszéljek róla. Túlságosan is tipikus. Amikor egy házasságba belép Jézus Krisztus. Amikor egy férfit vagy egy asszonyt elkezd szólítgatni a Szentlélek. Amikor ébredezik a szívében a hit és megindulna Krisztus felé. Azonnal ott terem a másik és mindent bevet azért, hogy visszarángassa.

Fenyegetés, zsarolás, érzelmi manipulációk, a hamis bűntudatkeltés. „Ha elmész a templomba elválok tőled.” – Higgyétek el, nem én találtam ki, ez a mondat elhangzott, ez a mai valóság. „Velem töltsd az idődet, ne a vallásosokkal. Már megint templomba mész, minek oda annyit menni.” „Velünk már nem is törődsz, nem vagyunk fontosak a számodra.” És ez akkor még csak a gyülekezetbe járást jelenti, hol van még a Krisztusban boldog, Isten országát építő szolgálat. „Hogy mindennap imádkozzál és Bibliát olvassál – mi van abban, hogy ilyen fanatikus lettél?” „Jó az idő elmehetnénk strandra vagy állatkertbe”. „Be kéne vásárolni”. „Vasárnap megcsinálhatnánk a takarítást, te meg megint pont akkor akarsz elmenni!” Mit mondjak még?

És ilyenkor elbizonytalanodsz és ott van a kísértő gondolat. „Tényleg többet kellene törődnöm velük, nem hanyagolhatom el őket.” Érzitek ebben a csavart? Úgy állítják szembe magukat Istennel, hogy neked döntened kelljen köztük és Isten között. És elhiszed, hogy ha Istennel törődsz, akkor őket elhanyagolod.

„Olyan jól megvoltunk eddig. Jézus Krisztus most összekavarja a dolgokat. A békesség kedvéért inkább engedek. Senkinek sem jó feszültségben élni. Hát ha úgysem érti meg a társam, akkor inkább tényleg velük töltöm azt az időt, amit a gyülekezetben tölthetnék, az Isten országa szolgálatában tölthetnék. Majd elmegy az, akinek könnyebb.”

De gondold végig – hova húz vissza Jezábel? Ahábot oda húzza vissza, ahol maga is volt: a halálba. Oda húz vissza, ahonnan már szabadulni szerettél volna, ahonnan már megláttad a kiutat. A kiüresedett, lelkileg sivár, mindennapi taposómalom túlterhelt életébe, ahol csak küszködsz a saját erőforrásaiddal. Oda húz vissza, ahol nem tudsz együtt lenni Istennel, ahol nem tudsz belemerülni az ő szeretetébe, ahol nem imádhatod őt. Mert eleinte még küzdesz – akkor majd szépen csendben olvasom a Bibliát, amikor nem látja, magamban majd elimádkozom. De aztán egyre kevesebb rá az erő, az idő és végül a szándék. És ott találod magad, ahonnan elindultál, kifosztva, kifacsarva, becsapva érezve magadat.

A házasság megtámadása az ördögnek egy nagyon hatékony területe. Elnézek keresztyéneket, hogy mivé lettek. Azok, akik égtek Krisztusért, megházasodva egyre gyengébben pislákolnak. Előbb a szolgálat marad el, aztán már a közösség is, végül az Istennel való kapcsolat. Egyszer pedig a maradék parázs is elhamvad, ha fel nem gerjeszted magadban az Isten kegyelmi ajándékát. (vö. 2Tim 1:6)

Hova húzott vissza a társad? Tényleg ez volt Isten terve az életeddel? Hogy egyre hátrébb és hátrébb húzódj, végül már csak egy kósza emlék, vagy kiüresedett szokássá silányuljon a keresztyénséged?

Aháb és Jezábel házassága nem volt felemás iga. De abban a pillanatban, ahogy Aháb egy kicsit is megindult volna Jezábel már húzta is vissza. De még szörnyűbb, amikor valaki lelki emberként hagyja magát visszahúzni oda, ahonnan már egyszer Krisztus kimentette. Tényleg ez tesz boldoggá? Nehogy oda húzzon, ahová Ahábot húzta Jezábel.

3. Mit tehetünk a visszahúzó erőkkel szemben?

3.1. Házasság előtt állók

Hadd kezdjem az egyedülállókkal, a házasság előtt állókkal. Akár ifjak, akár idősebbek. Elvileg ők vannak a könnyű helyzetben, hiszen van eleve lehetőségük ezeket a visszahúzó erőket kiküszöbölni.

Vedd komolyan amit az Írás mond: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?" (2Kor 6:14) Ez ennyire éles. Ne hagyd, hogy bármilyen hazugság ezt elmaszatolja. Aki Krisztusé az a világosságé, aki nem a Krisztusé az a sötétségé. A világosság nem házasodik a sötétséggel. A sötétség házasodik a sötétséggel. A világosság a világossággal házasodik.

Ne mentegessétek magatokat azzal, amit Pál azért írt, hogy az embert megóvja a paráznaságtól„jobb házasságban élni, mint égni." (1Kor 7:9) Ezzel azonban Pál nem mond ellent önmagának a felemás iga kérdésében. Hogy jól értsük, hadd tegyem fel így a kérdést: „jobb házasságban égni, mint élni”? Kérdezzetek meg néhány embert, akinek ég, vagy felégett a házassága a felemás igában.

Egyszer a nagy angol prédikátorhoz, Spurgeonhoz azzal a kérdéssel fordult egy lány, hogy mit szólna, ha egy hitetlen fiúhoz menne feleségül. A felemás igára azt mondta a lány, hogy majd ő megtéríti azt a fiút. Erre Spurgeon felállította a lányt egy asztalra és kérte, hogy húzza fel őt. Egyetlen pillanat alatt lerántotta a lányt az asztalról.

Ha igazán Isten dicsőségére akarod élni az életedet, akkor döntsd el a szívedben: „nem akarom felemás igába hajtani a fejemet”. Nem akarom felégetni azt, amit Krisztusban már megnyertem. Nem engedem meg magamnak azt, hogy a test uralkodjon rajtam és ha rám tör a magánytól való félelem, akkor egy idő után már mindegy, csak legyen valaki. Nem! Nem akarom felemás igába hajtani a fejem.

3.2. Házasok, akiket Krisztus megérintett

Mit tehetnek a visszahúzó erőkkel szemben azok, akik házasságban élnek, és Isten megérintette őket. Az első, amit mindenképpen tudni kell: függetlenül attól, hogy nem Krisztusban házasodtatok, a házasságotok Isten előtt szent. Ez fontos. Azért is, mert ha Krisztus megérintett, akkor ez jelentheti azt is, hogy bizonyos szempontból nehezebb lesz az életed. Hiszen a társad nem biztos, hogy rálép ugyanarra az útra, amin te elindultál. Lehet, hogy haragudni fog rád a hited miatt, lehet hogy eleinte elfogadja, de később zavarni fogja, hiszen napról napra bele fog ütközni Krisztusba. Finoman vagy erőszakosabban biztos, hogy vissza akar majd húzni.

Mit érdemes végiggondolni?

  1. Azt, hogy szeresd a legjobban az életedben, aki az életét adta az örök életedért. Még a legjobb társ sem tudja ezt megtenni, nem tud megváltani.

  2. Ha eddig szeretted a társadat, akkor Krisztus szeretetének az erejével szeresd jobban őt, mint ahogy eddig erre képes voltál. Ha valami megmentheti őt az Krisztus szeretetének az ereje.

De ne engedd, hogy visszahúzzon. Ne engedd, hogy a szeretet, a figyelem, a törődés jelszavaival zsaroljon. Tudd, hogy akkor tudod a legjobban szeretni őt, törődni vele és figyelni rá, ha Krisztust követed. Maradj meg Krisztus vonzásában. Abban a vonzásban, ami fölfelé húz, ami fölfelé az élet felé húz.

3.3. Hívőként felemás igában élők

Harmadszor azokhoz szeretnék szólni, akik hívőkét élnek felemás igában. Vagy azért, mert felelőtlenül házasodtak, vagy azért mert időközben megtértek, a társuk pedig nem. Amit az előbb elmondtam, az ide is érvényes, de hadd egészítsem még ki egy-két specialitással.

Sokan megharcolták már a maguk harcát és belefáradtak. Kialakult egy hallgatólagos megállapodás. A hitetlen fél eltűri, hogy a hívő vallásos legyen, de arról már szó sem lehet, hogy Krisztus igazsága és szentsége legyen az Úr a házban. Sok családban a keresztyének egész egyszerűen megtűrik a világiasságot – és azt hiszik, hogy kénytelenek megtűrni –, hamis kompromisszumokat kötnek és ezzel feladják az egész család áldását. Pedig van egy nagy ígéret az Igében.

Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; (1Kor 7:14)

Vagyis a hívő férj vagy feleség a szentség uralmát viszi be a házasságba, és ezáltal a hitetlen családtagok is a szentség légkörében élnek. Ha elhiszitek, hogy szentek és Istentől szeretettek vagytok, annak nagyobb ereje van, mint a világiasságnak. De tényleg elhiszitek-e? Sok áldást adtok fel ezekért a hamis kompromisszumokért.

Azt ne várjátok el életetek jezábelétől – akár férfi, akár nő – hogy ne akarjon visszahúzni. Vissza akar húzni, mert ilyen a természete – és ezzel szemben semmi másra nem támaszkodhattok, mint a titeket és őket is szerető Krisztusra.

Aháb és Jezábel végül a halálba szerették egymást. Jezábel a maga erőszakosságával nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan rángatta vissza Ahábot attól a halvány lelki megnyílásból is, amit Illés szolgálata véghezvitt. Ez pedig Illés életére, lelkivilágára és szolgálatára is erősen hat.

Jezábel ereje hihetetlenül nagy. De van egy erő, amin Jezábel ereje is megtörik. Ez pedig a Krisztusé, aki benned él.

Röviden összefoglalom:

  1. Krisztus nélkül is létezhetnek ún. jó házasságok – de az örök élet szempontjából még ezek is veszedelmesek lehetnek. Nem lehet példa a számunkra.

  2. A Krisztus nélkül élő házastárs mindenképpen vissza akar húzni az életből a halálba.

  3. Isten gyermekének mindig az első Krisztus szeretete, de úgy, hogy Krisztusban még hitetlen társát is jobban tudja szeretni, mint előtte.

  4. Krisztus kegyelmének erejével egyoldalúan is megszentelhető egy család élete, ha ragaszkodtok Krisztushoz és Isten szentségéhez.

Ámen.

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok