Az ember azt remélné, hogy amit másodszor vagy többedszer csinál, az jobban fog menni. Csalatkoznom kellett, és mindjárt magyarázkodásba is fogok: még mindig csak egy lelkes amatőr vagyok, aki ahányszor nekifog valaminek, annyiszor tud új hibákat kitalálni. Ráadásul a kamerának használt fényképezőgépünk is kezdi megmakacsolni magát: kiszámíthatatlanul, de egyre többször készít homályos felvételeket. Eredeti funkciója szerint is rendre le kell állnia – nem törődve azzal, hogy a riportalany a mondat közepén van. Így alakult a gyengébb képminőség, és a kelleténél sokkal több vágás.

 

De. Az a beszélgetés, ami itt 30 percre lett tömörítve, nekem magamnak élmény és ajándék volt, és ha nagylelkűen elengeditek a hibákat, akkor azzá lesz nektek is. Mert Szilvi nem kevésbé különleges alakja a gyülekezetünknek, mint vártam, és olyasmikről tud mesélni, amikbe kevesen nyerünk bepillantást: mit él meg, és mit érez az, aki a fehér köpenyben dolgozik.

 

Kedves Mindannyian!

Az elmúlt években az istentisztelet előtti hirdetésekben folyamatosan hallhattátok, hogy áll a dolog az új parókiával. A gyakran változó tervekről, a pénzgyűjtésről, és főleg persze az építkezés hullámzó lendületéről is mindig megosztotta a híreket Zsolt. Végül lelkesen készültünk a közös takarításra, de leginkább a bejárásra. Jött azonban a járvány, és a parókia ügye is karanténba került. Ezt nagyon sajnálom. Jó lett volna, ha legalább egy kicsit osztoztok abból az örömből, ami ért minket! Mert meglett. Kész lett. És beköltöztünk!



Még mindig minden nap rácsodálkozom, hogy itt vagyunk. És minden csodálkozásomnak része, hogy rátok gondolok. Mert én lakom itt, de ez nem a mi házunk: a tietek és a mienk.

Amikor Zsolt először hirdette meg a lehetőséget a céladományokra, és először érkeztek meg a pénzösszegek és felajánlások, nekem összeszorult a szívem. Én tudom, kik élnek Gyálon (és környékén), tudom, kik járnak a gyülekezetünkbe. Ez nem az a réteg, amelyik könnyedén vesz ki a családi kasszából nagy összegeket. Ez nem az a réteg, amelynek a vállalkozásai csak úgy mellékesen kitermeli a milliókat. Ez az a réteg, ahol az ezresek is számítanak.

Aki nem ismer engem közelről, annak elárulom, hogy rémesen spórolós vagyok. Annál inkább megindított, hogy mennyit adtatok a tietekből! Különleges dolog volt ez, egy különleges gyülekezetben. Mélyen megindított.

Avagy: hogyan ünnepeljünk?

Megszámoltam, októberben 36 ünnep- vagy világnapot jegyzünk Magyarországon. Ez gyanúsan sok, hiszen a hónap csak 31 napos. A megoldás abban rejlik, hogy akadnak napok, amikre több jeles esemény is jut. Vegyük például a 15-ét! Aznap van az ölelés világnapja (dicséretes), a fehér bot napja (ez fontos!), a nemzetközi gyaloglónap (igen, tényleg kéne...) és a falusi nők világnapja (hm?). De ha 15. péntekre esik, akkor a tojás világnapja is bejelentkezik rá (a vegetarianizmus világnapját 1-én jegyezzük). Amúgy a Terézek ekkor ünneplik névnapjukat.

1. oldal / 3

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok