Lekció: ApCsel 10:34-43
Alapige: ApCsel 17:31
A mai napon arról szól hozzánk Isten üzenete, hogy Jézus Krisztus az emberiség legfőbb és igazságos bírája. Milyen üzenetei vannak ennek a számunkra? Isten kegyelméből ezt érthetjük meg a mai napon. Alapigénk az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 17. fejezetének 31. verse:
Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.
Péter és Pál prédikációjának hangsúlyos eleme annak kijelentése, hogy Jézus Krisztus mindenekfelett való hatalmába beletartozik, hogy ítéletet mondhat az életünk fölött. Méghozzá az ő ítélete végső és visszafordíthatatlan ítélet lesz. Ezt az ítéletet nem lehet megfellebbezni, nincs másodfok, mert az ő bírói széke a legfelsőbb bíróságok székei fölött áll. Tudom, hogy ez most így fenyegetően hangzik. Mint ahogy az igazság mindig fenyegető egy bűnös számára; de sohasem fenyegető az igaznak.
Amikor ennek az üzenetnek a kibontására vállalkozom, nem az a célom, hogy ezt a fenyegetést a lehető legszörnyűbbre fessem (bár a fenyegető él elvitathatatlan), hanem az, hogy megerősítsek mindenkit a kegyelemben, aki kegyelem alatt él, és a kegyelembe hívogassam mindazokat, akik még kívül állnak rajta. Akár közel az Isten Országához, akár távol, de mégiscsak kívül.
1. Az ítélet
Mielőtt a Bíró személyét vizsgálnánk, először magáról az ítéletről beszéljünk egy pár szót. Hiszen minden bírónak az a feladata, hogy mérlegelve a tényeket és bizonyítékokat, amelyeket elé tárnak, ítéletet hozzon. A bírónak egyenesen az a kötelessége, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján igazságos ítéletet hozzon. Büntetőügyekben az ítélet alapvetően kétféle lehet. Lehet elmarasztaló, vagy felmentő. Attól függően, hogy a bíró mindannak alapján, amit elé tártak megalapozottnak látja-e a vádakat vagy sem.
Amikor vallásos értelemben beszélünk ítéletről, akkor a legtöbbször ezt azért érezzük fenyegetőnek, mert úgy gondolunk az ítéletre mint elmarasztalásra és ennek következtében az örök kárhozatra jutásra. De a Biblia sem csak az elmarasztalás értelmében beszél az ítéletről, hanem beszél arról úgy is, mint amikor az igazak elnyerik Istentől igazságuk koszorúját. Dávid pontosan így gondol Istenre, amikor ezt énekli:
„Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.” [Zsolt 17:2]
És mondja ezt úgy, hogy előtte átélte és megtapasztalta, hogy Isten teljesen átvizsgálta az életét. Az ítélet nemcsak elmarasztaló ítélet lehet, hanem az ártatlanság bebizonyosodása és felmentés is.
Igaz-e ez Isten gyermekeire? Hiszen a legtöbben már valahogy hallottuk azt az igazságot, hogy Isten előtt nincs egyetlen igaz ember sem. Hogy minden ember bűnös. Ha pedig bűnös, akkor az ítélet fenyegető a számára.
Mi tehát az ítélet? Az ítélet az, amikor az igazság alapján helyreáll a rend. A bűn a maga természete szerint mindig megbontja a rendet. Ezzel kezdődött. Az Éden kertjének volt egy rendje: minden fáról szabad enni, de a jó és rossz tudásának a fájáról nem szabad enni. Amíg ez a rend fennállt egyáltalán nem is létezett a bűn. És ami még fontosabb: amíg ez a rend fennállt, ember és Isten egy nagyon boldog közösségben élt. Rendben volt az ember az Istennel. Isten is rendben volt az emberrel. Isten szeretetét az ember életének minden percében félelem és kételkedés nélkül élvezhette. Ezt a rendet bontotta meg a bűn, és ez annyira mélyre hatott, hogy Ádámban az egész emberiség elvesztette ezt a belső, Istennel való rendet és békességet.
Azóta a bűn egyik jellemvonása, hogy megbontja azokat a rendeket, amelyek vagy Isten rendelései alapján, vagy az emberi közösségek szabályozó ereje alapján jönnek létre. Azt mondja Istennek az Igéje, hogy „a bűn törvényszegés” [1Jn 3:4] Ezt úgy is mondhatjuk, hogy a bűn rendbontás. Talán a rendbontás szónak még az értelme is mélyebb, mint a törvényszegésnek, hiszen ahol megbontják a rendet, ott rendetlenség és káosz kezd el uralkodni.
Isten úgy döntött, hogy ezt a rendetlenséget helyreállítja. Számára a legfőbb rendetlenség, hogy nem lehet rendben az emberrel. Bűnös természetünk és a bűneink ott vannak Isten és közöttünk, mert a Szent Istennek nem lehet köze semmilyen bűnhöz és bűnös dologhoz. Isten pedig ítéletével tesz rendet, állítja helyre a rendet a bűnös ember és Szent Valója között.
Igénk azt mondja, hogy lesz egy végső ítélet, amely egyetlen napba sűrűsödik és ez a legvégső ítélet lesz az Isten és az ember közötti rend helyreállításának utolsó mozzanata. Mindennek azonban van egy előzménye.
2. Jézus Krisztus igazságos bíró
Ennek a végső ítéletnek az előzményei közé tartozik az, hogy Isten a legfőbb Bíró, Pál szavai szerint, egy férfi által mondja ki a legvégső igazságos ítéletet. Itt ugyan nem mondja ki direkten Isten Fiának Jézus Krisztusnak a nevét, de Pál róla beszél, mint ahogy mindig is Jézus Krisztus állt Pál apostol szolgálatának középpontjában.
Isten átadta az ő Fiának Jézus Krisztusnak a teljes bírói hatalmat, ahogy erről maga Jézus beszélt egy alkalommal:
„Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.” [Jn 5:27]
Az egy személyben bűntelen ember és tökéletes Isten, Jézus Krisztus az emberiség igazságos bírája.
2.1. Jónak és rossznak ismerete
Ez legelőször is azt jelenti, hogy Jézus Krisztus tökéletesen ismeri mi a jó és mi a rossz.
Az ördög azzal csalta lépre az embert, hogy azáltal, hogy meg fogja tudni ítélni, mi a jó és mi a rossz, azáltal olyan lesz mint az Isten. Na most az ember lépre ment, és kiderült, hogy nem tudjuk eldönteni, egyszerűen nincs hozzá a hatalmunk, hogy teljesen tisztán megítéljük, hogy mi a jó és mi a rossz. Nagyon szeretnénk, de nem megy. Vagy nem látunk tisztán, mert az ördög ködösít, vagy nem látunk tisztán, mert bennünk is sötétség van, mert elvakít a világ, a sérelmeink, vagy egyenesen az ellenszenvünk és a gyűlöletünk, elvakítanak a vágyaink, amelyek a világra irányulnak. Isten azt mondja:
„Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!” [Ézs 5:20]
Az ember hányszor igyekszik mentegetni a bűnét azzal, hogy az jótett volt. Isten azt mondja: nem, a gonosztett az gonosztett, a bűn az bűn, az engedetlenség az engedetlenség. Az ember annyira bele tud keveredni abba, hogy maga mondja meg mi a jó és mi a rossz, hogy ki sem tud keveredni belőle, mert az emberek „hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett”[Róm 1:21] – írja Pál a rómaiakhoz írt levélben.
Jézus Krisztusnak a látását jó és rossz dolgában nem befolyásolta saját bűnös természete, mint minket, mert neki ártatlan és tiszta természete volt. És csakis emiatt világosan meg tudja ítélni Isten gondolatait jó és rossz felől. Ahhoz, hogy igazságos Bíró lehessen, ismernie kell azt, hogy mi a jó és mi a rossz kérdésében az igazság. Jézus Krisztus ilyen Úr, akié minden hatalom mennyen és a földön.
2.2. Mindenki felől az igazságnak az ismerete
Jézus Krisztus azonban nemcsak általában véve tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, nemcsak úgy általában tudja mi az igazság. Nagyon sokszor ha egy kérdés nem érint bennünket személyesen könnyen kimondjuk, hogy abban mi a helyes és mi nem. De abban a pillanatban, hogy személyesen kerülünk bele, már össze is keveredünk. Bizony személyes érintettség kapcsán módosulhat, sőt torzulhat az igazságról alkotott képünk. Ez bennünket is eltorzíthat. Jézus Krisztus a mindenható Úr nagyon pontosan tudja az életünkben torzítás nélkül, hogy mi az igazság. A Jelenések könyve így jellemzi az Urat: „szeme tűz lángja” [Jel 19:12] és ez azt jelenti, hogy az ő szeme látja az igazságot – minden igazságot igazán lát az életünkben. Isten Igéje azt mondja, hogy Krisztus ítélőszéke elé leplezetlenül kell majd odaállnunk.
Az emberi életünk egyik alapérzése a szégyen. Vannak dolgok, amelyeket szégyellünk. Lehet, hogy az Úr előtt is szégyellnénk, de egyszerűen nem tudunk semmit sem eldugni, elleplezni. Teljesen lelepleződünk Isten előtt. Tudom, hogy ez nem egy kellemes érzés. Ezért annyira fontos, hogy miután Isten megtisztította életünket a bűntől, minden szégyellnivalót úgy vigyünk elé, hogy ne lehessen bennünket leleplezni az ítélőszék előtt. Én hiszem, hogy meg lehet állni szégyen nélkül is Isten előtt. Ehhez viszont az kell, hogy ne próbáljak meg előtte semmit se szépíteni az életemből. Mert őt nem lehet becsapni.
2.3. Megvesztegethetetlenség
Jézus nemcsak becsaphatatlan bíró, de megvesztegetni sem lehet. A Kelet-Európai államok egyik legsúlyosabb problémája a korrupció. Minél keletebbre megy az ember, ez annál súlyosabb gond. Vagyis semmit sem lehet elintézni a dolgok normális menete szerint, csak akkor, ha az ember kenőpénzt ad. Megveszteget, ajándékoz – megtámogat. Ki lehet találni erre sok szép kifejezést. Sőt, egészen súlyos esetekben megvesztegetéssel törvénytelen dolgokat is el lehet intézni úgy, hogy közben az igazságos és törvényes dolgok sérülnek és hátrányt szenvednek.
Isten az ószövetségi nép életében nagyon haragosan ítélte el a korrupciót. Amikor Mózesnek azt mondja, hogy válasszon elöljárókat, azt mondja, hogy olyan embereket válasszon, akik a megvesztegetést gyűlölik [2Móz 18:21]. Miért? Azért, mert Isten népének elöljárói a tökéletesen igazságos és megvesztegethetetlen Istent képviselik. Meg is mondja Isten önmagáról:
„Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.” [5Móz 10:17]
Sem lekenyerezni, sem manipulálni, sem megzsarolni.
Isten azt mondja, hogy aki hagyja magát megvesztegetni, az elfelejtkezett Istenről. Nincs olyan, hogy istenfélelem és megvesztegetés, a kettő nem járhat együtt. Valaki vagy istenfélő, de akkor kerüli a megvesztegetést, vagy megvesztegető-megvesztegethető, de akkor nincs benne istenfélelem. A kettő egyértelműen kizárja egymást, annyira, hogy Isten egyenesen az ellenségének mondja magát annak, aki megvesztegetést fogad el. [vö. Ézs 1:23-24] Ezért megvesztegethetetlenségében semmilyen részrehajlás sincs [vö. Zsolt 9:9]. Nem lehet Isten igazságát semmilyen módon feltartóztatni. Jézus Krisztus megvesztegethetetlenül igazságos bíró, akivel nem lehet alkudozni a bűneink fölött, mint a kofával a piacon.
Jézus Krisztus tehát igazságos bíró, aki tökéletesen ismeri a jót és a rosszat, ezt világosan látja külön-külön is mindannyiunk életében, és annyira igazságos, hogy sem becsapni, sem megvesztegetni nem lehet őt.
3. Jézus Krisztus kegyelmes bíró
De csak félig beszélnénk róla, ha csak igazságáról beszélnénk. Mert a mi urunk igazságos bíró, de egyben kegyelmes bíró is. Ha csak igazságos lenne, akkor bűnös természetünk miatt nem lenne esélyünk arra, hogy örök életünk lehessen. A bűn kérdését alapvetően rosszul látja az az ember, aki nem ismeri Isten igazságát. A legtöbb ember elismeri azt, hogy bűnös, de azt mindig úgy teszi, hogy „tudom, hogy bűnös vagyok, de azért nem annyira, hogy a pokolra jussak”. Pedig pontosan fordítva van. Minden ember annyira bűnös, hogy ha Isten meg nem könyörül rajta, akkor megérdemli, hogy a pokolra jusson.
Ezért van akkora szükségünk a kegyelmes Istenre. Arra a kegyelmes Istenre, aki megmarad igazságos Istennek is. Istennek a kegyelme ugyanakkor nem akasztja szögre Isten igazságát.
3.1. Megmutatkozik ez a testet öltésben
Az, hogy Jézus Krisztus az igazságos Bíró kegyelmes bíró is, megmutatkozik az ő testet öltésében. Isten emberré lett, hogy testében hordozza el minden ember bűnét. Ő az ártatlan testébe felvette minden bűnünket, és ebben a testben vitte fel a keresztfára.
Ha Isten Fia nem öltött volna testet, és nem halt volna meg értünk, nem ismerhettük volna meg a kegyelmet. Mert valakinek elégtételt kellett adnia a bűnökért. Vagy nekünk kell, vagy helyettünk valakinek. De helyettünk csak az adhat elégtételt, akinek nem kell saját magáért, aki bűntelen. Ő Jézus, a mi kegyelmes bírónk. Jézus maga mondta el nekünk, hogy első eljövetele nem azért történt, hogy elítéljen bennünket, hanem hogy még az ítélet előtt eljuttasson az igazságra megváltó áldozatával, és felmentsen.
„Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” [Jn 3:17-18]
Ezért a bírói felmentés, a felmentő ítélet semmilyen más módon nem kapható meg, mint a Jézus Krisztusba vetett hit által, a kegyelem elfogadásával. Ne próbálj meg semmilyen mentséget találni a bűneidre! Mert emberek előtt lehet, hogy találhatsz, de Isten előtt nem. Kész van azonban számodra is a kegyelem, ha azt hittel elfogadod, örök életed van.
3.2. Megmutatkozik az evangélizációban
Legvégül pedig az, hogy Jézus Krisztus kegyelmes bíró, megmutatkozik abban, hogy még mindig szól az evangélium a világban. Ezt nevezzük kegyelmi időnek azok számára, akik még nem fogadták el az Istennek a kegyelmét. Isten hívogat a szeretetébe, hív arra, hogy higgyél benne. Hív arra, hogy megbocsáthasson Fiáért Jézus Krisztusért. Jézus egy olyan bíró, aki megvesztegethetetlenül igazságosan ítél; de aki saját halálának igazságát kínálja fel megmentésünkre. Erről szól az evangélium, erről szól a hívás, ahogy Pál apostol. Alapigénket ugyanis maga Pál így vezeti be:
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.”
Én örülök annak, hogy a bírám Jézus Krisztus, mert hiszek benne, és mert az én igazságom az ő nevében van. Ezért tudom, hogy a bűneim meg lettek bocsátva és úgy tekint rám is az Atya, mint az ő saját tulajdon Fiára, Jézus Krisztusra. Annyira örülnék, ha mindezt te is tudnád, és el is tudnád mondani.
Ámen.
Imádkozzunk!
Mindenható Édesatyánk! Dicsőítünk téged azért, hogy te, aki a tökéletesen igazságos Isten vagy, átadtad a bírói hatalmat a te kegyelmes Fiadnak Jézus Krisztusnak, aki minden bűnünk büntetését magára vállalta helyettünk.
Jézus Krisztus dicsőítünk téged, hogy te tökéletesen tudod azt, hogy mi a jó és mi a rossz a mi Istenünk gondolatai szerint, és te ismersz tökéletesen minden igazságot az életünk felől is. Te tudod, hogy ki az, aki hit által már elfogadta bűnei bocsánatát, ki az, aki ellen már nincsen kárhoztató ítélet, mert megbocsátottad minden bűnét. Könyörgünk most azokért az embertársainkért, akik még harag alatt vannak. Könyörülj rajtuk, hogy megértsék, hogy te most is kegyelmedbe hívod őket.
Köszönjük azt az igazságot, hogy te sem becsapható nem vagy, sem megvesztegethető. És köszönjük, hogy mindeközben sem magunknak kell keresnünk a megoldást az örök életre, mert te adtad a megoldást, te kínálod a felmentő ítéletet. Urunk add, hogy ne csapjuk be magunkat azzal, hogy valahogy majd csak megússzuk az igazságos ítéletet.
Köszönjük, hogy nemcsak igazságodról alkothatunk képet, hanem kegyelmedről is. Te azért jöttél, hogy általad üdvözüljön ez a világ. Te azért jöttél, hogy megments, nem azért, hogy elveszíts. Köszönjük neked a kegyelem idejét, hogy szólhat az evangélium közöttünk is, és szerte a világban.
Köszönjük, hogy te a bűnöst nem ítéletre vonod, hanem megtérésre hívod bűneiből. Azért kiáltunk most hozzád, hogy a kegyelem igéje hozzád vonzzon sok életet.
Kiáltunk hozzád a kórházban lévőkért, a gyógyulásra várókért, hogy te adj szabadulást és gyógyulást. Kiáltunk az otthont keresőkért, adj nekik otthont. Kiáltunk gyülekezetünkért, hogy hűséges tanúi lehessünk a te országodnak és szeretetednek. Kiáltunk ébredésért és megtérésekért.
Urunk, köszönjük neked üzenetedet és azt, hogy meghallgattál bennünket.
Ámen.