Igehirdetés

Lekció: 2Sám 12:1-14

Alapige: Zsolt 51

Az előbb felolvasott történetben Nátán prófétát látjuk, ahogy bemegy a hatalma csúcsán álló királyhoz. Dávid mindent elért, amit elérhetett. Türelemmel, alázattal és hittel megharcolta a harcait Isten ígéretének beteljesedéséért. Ő volt Isten választottja Izráel trónjára, miután az Úr elvetette Sault engedetlensége és felfuvalkodottsága miatt. Évek hosszú során, keserves és fájdalmas belharcok során egységesítette Izráel törzseit és Jeruzsálem elfoglalásával, valamint az Úr ládájának a városba vitelével az egész országot átadta az Úr uralmának. Isten szíve szerint való férfiként uralkodott.

Most azonban megtört valami. Annak férfinak a szívében, aki istenfélelemben, Istenre figyelve uralkodott, most kidugta a fejét a zsarnoki önkény természete.

Lekció: Zsolt 132

Alapige: 2Sám 6:12-23

A múlt héten azt láttuk, hogy mennyire fontos volt Dávid király számára Jeruzsálem bevétele. Jeruzsálem volt az ország szíve – elsősorban nem politikai, hanem hitbeli és üdvtörténeti okokból. (A múltkor nem tértem ki rá, ma is csak röviden jegyzem meg, hogy ebből fakadóan egyáltalán nem véletlen a Jeruzsálem körüli politikai hercehurca; annak évezredes okai vannak és ez a probléma azért nem fog megoldódni, mert a Jeruzsálemről lemondás az önfeladással lenne egyenlő.) Az ország szíve pogány kézen volt. Dávid tudta, hogy el kell foglalni, nem ijedt meg a feladata nagyságától, nem mondogatta az „Igen, de ...” kezdetű kifogásait.

Lekció: Mt 16:16-18
Alapige: 2Sám 5:6-10 és Zsolt 20

Legutóbb Dávidtól úgy búcsúztunk el, hogy a pusztában bujdosott Saul üldözöttjeként, számkivetettként az embereivel. A mai napon Dávid történetében ugrunk egy nagyot, és már mint győzelmes királyt fogjuk látni magunk előtt, aki teljesen bízva Isten segítségében imádkozik győzelemért és győzedelmeskedik. Első igénket olvasom, ami a 2Sám 5:6-10

Lekció: Jn 20:1-10
Alapige: Jn 20:19-29

Az előbbi kis jelenet, amit a Talentum-körösök előadtak jól érzékeltette azt, hogy azok, akik nem szerves és aktív tagjai a keresztyén közösségnek milyen értetlenül, sokszor idegenkedve tekintenek arra a templomi és istentiszteleti közegre, amely nekünk annyira természetes. Teljesen természetes, hogy nem értik, és ami nekünk megszokott és otthonos, minden elemében és mozzanatában, számukra nehezen értelmezhető és idegen.

Lekció: Mt 27:31-50
Alapige: Jn 19:25-27

A 2019. évi nagyhét nagy figyelmet kiváltó eseménye a Notre-Dame tetőszerkezetének leégése.

Hogy mennyire szimbolikus a történet, mutatja az, hogy mindenki úgy érezte, hogy valamiképpen ebben a kérdésben neki is meg kell nyilvánulnia. Természetes, hogy mivel egy keresztyén templomról van szó, felszínre került a keresztyénség időszerűségének, válságának létének a kérdése is; valaki szerint az esemény a keresztyénség eltűnésének a veszélyére figyelmeztet, más szerint a megújulás szükségességére. Ebbe az utcába én magam ma nem szeretnék bemenni. Valami mást szeretnék nektek mutatni. Voltak emberek, akik imádkoztak, voltak, akik sírtak, voltak, akik döbbenten nézték; olyanok is voltak, akik az örömüket fejezték ki. Nem egyformák a reakciók. Nagyon sokféle volt a tömeg; és azóta is sokféle a reakció. Nagyon vegyes tömeg vette körül az égő katedrálist, bár úgy tűnik többen voltak azok, akik megrendültek ilyen vagy olyan okból az égő templom láttán.

Lekció: Jn 13:1-35

Alapige: 1Kor 11:17-34

Nagycsütörtök ünnepe egy olyan alkalom, amelyben annyi esemény történik, és olyan gyors egymásutánban, hogy valóban változatos lehetőségét kínálja annak, hogy rávezessen bennünket az igazán nagy ünnepre. A legjelentősebb talán mégis mindezek között az utolsó vacsora, amelyen Jézus utoljára van együtt a tanítványaival, és amelyen János evangéliuma szerint még egy nagy utolsó tanítást ad nekik halála előtt, összefoglalva az evangéliumot azzal, hogy kiemeli eredeti jelentéséből a vacsora két mozzanatát – a kenyér megtörését és a kehely megáldását -, és elrendeli választott egyháza számára, hogy minden időkben a kenyér megtörésével és közös elfogyasztásával, valamint a kehely körbeadásával emlékezzenek meg az ő haláláról.

Lekció: Rm 12:16-21

Alapige: Zsolt 37:1-11 és 1Sám 25

Nagyon sokszor vagyunk zavarban a harag kérdésével kapcsolatban. A világban számos olyan hatás éri az életünket, amely haragot vált ki. Ez akár napi szinten a családban is megtörténhet férj-feleség, szülő-gyermek viszonylatában; kilépve a családból pedig azt tapasztaljuk, mintha egyre alacsonyabb lenne az emberek haragküszöbe és ennek hatásai alól saját magunkat sem mindig tudjuk kivonni.

Ez komolyan megállít minket azzal kapcsolatban, hogy gondolkodjunk el a haragról. Általában a haragot rossznak gondoljuk, mégis úgy érezzük jogunk van hozzá és mintha ragaszkodnánk is ehhez a jogunkhoz.

Lekció: 1Sám 24
Alapige: Zsolt 57

Különböző hegységeinkben és erdeinkben kirándulva, majdnem mindenfelé találkozunk olyan barlangokkal, amelyeknek Betyár-barlang a neve. Vannak olyan barlangok is, amelyek a helyi folklór nyomán valamelyik betyár nevéhez kötik őket, és így van Sobri-barlang, vagy Savanyú Jóska barlangja.

Nem tudom, hogy ezek a barlangok mennyire voltak alkalmasak arra, hogy betyáraink rejtekhelyéül szolgáljanak, de a barlangok képesek menedéket nyújtani embernek és állatnak egyaránt.

Lekció: Mt 4:1-11
Alapige: Zsolt 63 (1Sám 23)

A keresztyén ókor egyik meghatározó lelki mozgalma az egyiptomi remeteség kialakulása, amely egyben megteremtette a keresztyén szerzetesség alapjait is. Ezek közül a szerzetesek közül emelkednek ki a sivatagi atyák, akiket a „testvér” elnevezés helyett azért kezdtek el „atyáknak” szólítani, mert a többi szerzetes azt látta, hogy az atyákban Isten a szent életűség különleges módjaiban nyilvánul meg. Ezeknek a sivatagi atyáknak az volt a céljuk, hogy a pusztaságban tisztultabb lelkiséghez jussanak, visszahúzódjanak a világi élettől és annak kísértéseitől és a magány csöndjében az Istennel való párbeszédhez a legmegfelelőbb hely a sivatag.

Lekció: Jn 11:45-52
Alapige: Zsid 4:14-16

Van-e szükségünk papra? Visszatérő kérdése ez az embernek, a mai emberének különösen is.

Valójában mi a kérdés? Az, hogy egy embernek, akárkinek, lehet-e közvetlen kapcsolata az élő Istennel? Sokan, nagyon különböző indíttatásból, eleve elutasítják a papok létének jogosultságát, nemegyszer kártékonyabb emberfajtának állítják be, mint a politikusokat. És hogy igazukat bizonyítsák nem nehéz valódi bűnöket és embertelenségeket találni a papság körében is, ha pedig ezt még egy kis fantáziával is megfűszerezik, általánosítják és nagyító alá helyezik, akkor sikerül elborzadni és másokat is elborzasztani. Igazuk van-e, az így érvelőknek?

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok